Lábnyoma a puha hóban,
éjtengeri takaróban,
fehérarcú felhők fölött,
titkon, aki messze szökött.
Hegyek hátán tovafutó,
végtelenbe messze jutó,
álom váron zászlóbontó,
bűnnek, bajnak nekirontó.
Ősszel, nyárral együtt háló,
szürkeségből színest táró,
éjszakában fényes lámpa,
békét ragyog a világra.