Esteledik, lenn az úton
lassú köd szitál,
és a téli alkonyatban
az árnyad mozdulatlan áll.
Lázas arcod elmosódik,
csipkéd földre hull,
e szárnyatört pillanatban
a csönd szegődik társamul.
Esteledik, lenn az úton
fáradt köd lebeg,
és a téli alkonyatban
a vágyam issza könnyemet.