(Vers a Sugovicához)
Édesen bús dallam
csendül a szívemben,
ha partodon ülök
boldog révületben.
Kitárt ujjaimmal
hajadat fésülöm,
tested nyárillatát
érzem a bőrömön.
Csillogó tükrödben
arcomat mosdatom,
finom ölelésed
elpihen vállamon.
Néma hallgatásod
minden szavát értem,
én őrizlek téged,
s te őrzöd emlékem.