Keresés
Close this search box.
Facebook Instagram Youtube

Paudits Zoltán: EGYEDÜL

Kiléptem magamból,
ülök a testemen,
vállamon feszül az idő,
hideg és meztelen.
Fekete sapkában pihen,
görnyed a hajnal,
idegen ágyban fekszem
összebújva önmagammal.

További bejegyzések

időrendben

Jeremiás Katalin: Tél az erdőben

A fák már gombolgatják reggeli fagyköpenyüket, De a napot még felhők opálüvege takarja. Bolondos kispatak fecseg fáradhatatlanul havas bölcsőjében, Az uszadékfák torlaszában csipkefüggönyt Fagyaszt a

Oláh András: felébresztett hajnalok

mostanában egyre többet beszél a múltról a kísértések gyermekkoráról ahová mindannyiszor magával visz engem is az idő lyukas markára bízza a homályból előbillenő kusza képeket

Orosz Margó: Kapaszkodó

A teremtés előtti időkben, mikor nincsenek még nemek, kirakom eléd mindenemet: Arcom sokszínű pírját, nyirkos kezemben félelem, szárnyat bontani képtelen képzelet kalitkába zártan vár, kerubok

A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.

dunapartmagazin.hu © 2026