Paudits Zoltán: BEBALZSAMOZTÁL

Kóbor útjaimon,
sehol nincs istenek
mögött,
végig ott álltál,
s őrző szemeddel
vigyáztál
eltévedt lelkem
fölött.
S mikor felismerésem
könnyű szárnyával
rám repült a
tavaszi hajnal,
bebalzsamoztál
fénnyel, tűzzel, vízzel,
s éltető olajjal.