Az éjjel hazafelé mentem
és amilyen a formám,
eleredt a fránya eső
az utolsó száz méteren.
Nem volt nálam ernyő,
így kisvártatva a pára
úgy burkolt magába,
mint nagyanyámat a rongyos kendő.
Miért nem dobja ki? – kérdem,
egyre csak simítgatja,
némán rázza ősz fejét,
s én azóta sem értem.
Jó lenne most az a kendő,
beburkolna, aláférnénk:
én, a pára, a város,
az éjszaka és a teremtő.

További bejegyzések
VI. Jobbágyi Kortárs Művészeti Fesztivál
február 10, 2025
Az ePUB VERSESKÖTET ALKOTÓI NÉVSORA
február 5, 2025
Az ePUB VERSESKÖTET PÁLYÁZAT LEZÁRÁSA
február 2, 2025
FEBRUÁRI PÁLYÁZAT
február 1, 2025