Pataki Anett: Rongyos kendő

Az éjjel hazafelé mentem
és amilyen a formám,
eleredt a fránya eső
az utolsó száz méteren.
Nem volt nálam ernyő,
így kisvártatva a pára
úgy burkolt magába,
mint nagyanyámat a rongyos kendő.
Miért nem dobja ki? – kérdem,
egyre csak simítgatja,
némán rázza ősz fejét,
s én azóta sem értem.
Jó lenne most az a kendő,
beburkolna, aláférnénk:
én, a pára, a város,
az éjszaka és a teremtő.