Gőzös éjszakák,
nyirkos reggelek,
néha meghalok,
van, hogy felkelek.
Bajuszos holdak,
véreres napok,
néha adnom kell,
és alig kapok.
Némák a célok,
sistergő utak,
szomorú hölgyek,
karakán urak.
Véges az élet,
rövid a halál,
kisebb a pohár,
mint lett a kanál.
Forgószél tekeri örvénnyé a napot. Tenyerében ki-ki amit kuporgatott a hídra viszi. A vízbe beleejti; nincs már semmije. Eddig se volt semmi, hát fordul, elmegy.
A túl-közelből-szólás biztosan megzavar. Bársonyt borít a sebre. Pompás vöröse aztán erősen patakzik. Persze a késő este, a gyönge pillanat ideje veszélyes, mikor a gyanakvás
Csucsa felé épp így élhette meg a májust Ady Endre, s mintha nagy barna szemével nézném a magas szorosra kéken záruló eget, melyben az erdők
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
