Pataki Anett: Hosszú utazásom

Ma megkezdődik a hosszú utazásom.
Csomagok nyomják csontos vállamat –
leteszem, felveszem, leteszem, felveszem –
lassan csak a pánt nyoma, mi a bőrömön marad.
Állomásfőnökök hajlonganak;
ha mind beszállunk, a csónakunk megdől.
Könyörgöm a bajuszos buszsofőrnek,
mentsen meg egy ismerős istentől.
Hét napon és hét éjjelen át zakatol velünk a csendes váró.
Valaki azt suttogja: ne félj, húgom!
Majd végre ránk esteledik és bemondja a hangos:
a következő megálló: nem tudom.