Keresés
Close this search box.

Parti Nagy Lajos: Utánzatok

Bertók Lászlónak a hatodikon

Tologatok egy vonatot,
te raktad le a sínjeit.
S ha épp a zizgő sín vagyok,
te futsz át rajtam, mint ez itt,

e kattogás, iram, hezit,
utánzatos tél, ablakok
homályos menetrendjeit
átnyálazzák a csillagok.

Nyolcszótagos viszonylatok
érdes, heges térképeit
tapogatom, mint a vakok
a kintornadob bütykeit,

s mire a vers megérkezik,
bőrrel hallom a dallamot.

A dallam síkos rácsai,
ahogy az ujjbegy körbejár,
mintha szúrós, karácsonyi
halacskákat pattintanál,

a mindig egyszer és talán,
a körkörös irányai,
a struktúrák mélyén a nyál
egymássá föl tud oldani,

de önmagát forogja ki,
mikorra nyelvig ér a száj,
a beszéd buborékjai
a szájpadon mind elszivár,

s ott van a vers az asztalán,
kívüle nincs mit mondani.

Megjelent: (Grafitnesz, Magvető, 2003)

További bejegyzések