E szelíd tájban
nincs hiba bájban.
Messziről halk térzene
rémlik, mintha vérzene.
Napok sora szomorúra,
válik söre keserűre.
Hab apad, megmarad
kivárás jogán
fél korsó hiány.
Cseréli savanyú babért
zsebeiből a törmelék-babért,
kiméricskélni micsoda babra,
beváltja mindet savanyú babra.
S mivel az ámbár hátjain
a legfőképpen elnoházott,
s talánesetlegmégsemazt-palástot
ölt a Nepofázzott,
leveti szigorú
optikumát,
nézi a felhők
panoptikumát.
Megjelent – Parti Nagy Lajos: Angyalstop
(Magvető Kiadó, 1982.)
