(Egy Szilágyi Lenke-fotó)
Állnak
valami murván,
két alak,
temetkezési kréta,
váll-vállanak,
nyúlnak hatalmas,
egyik iszik, dohányzik,
a másik lány,
fa vagy szarvas.
Megjelent – Parti Nagy Lajos: Grafitnesz
(Magvető Kiadó, 2003.)
mint az átlőtt csontú eb, mint ki sem talált, összevissza istenek: dobálja magát a tenger. dühénél csak kínja nagyobb: az örök idővel volt ő viselős,
kilakoltatnák az elnyújtott csendek, csókod nélkül telt éjek, de velem hál, nálam ébred, fészket rakott bennem rég az Érzet. otthonát rejtelmes léte aranyfonállal körbeszőtte, hagyott
Nekiindulunk, körbejárjuk a mohás temetőt, talpunk alatt csigák roppannak, felriadnak halottaink, alufóliával takart fésűk zenélnek szomorkásan a megbomlott nyárban. Rendőrkutyák terelik helyes irányba az elkóborolt
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
