Ha ma éjszaka verset írnék, alvás helyett
mondjuk, a facsokoládépapírról
írnám bizonyosan,
a facsokoládépapírról, amely ha jól megszemlélem
ezüst terep,
felülről bábszínházi kellék, tükör-görcs,
happy-end-ország,
alulról porckorongsérves füveknek törékeny
ellenszegülés.
Ha ma éjszaka aludnék versírás helyett
mondjuk,
kétütemű nyolcasba, esetleg kétütemű nyolcasba
gyömöszölném a szuszogást,
és bizonyosan
szépet álmodnék ama versműről, amely tulajdonképpen
ezüst terep,
ólomtörékeny bútorhuzatja, például bútorhuzatja
a nagyszálkás facsokoládénak éppen, mondjuk a végesehossza
kirakatban.
