Ellibbenünk, s a dolgokon
mit fog az ónos égi máz?
Állnak a lázas dobrokon,
állnak mint mázsaház.
Zavart és nyirkos mért belül,
kérded, s nem lenne-e
hazádnak rendületlenül
jobb nyelve s mérlege,
kérded, miért a vértusok,
a láb taposta kása
fölött a szentelt arclucsok,
az arcvíz elragadtatása,
ellibbenünk, s a dolgokon
nagy jégpuhány futos.
Megjelent: –
Parti Nagy Lajos: Grafitnesz
(Magvető Kiadó, 2003.)
Elengedem. Soha többé nem gondolok rá. Fogok tudni aludni. Nem jár rajta az eszem minden percben. Nem találok ki véletlenszerű forgatókönyveket a fejemben minden indok
ultraviola fényben érkezel tündöklésed arcra pírt sebez metsző sugaradra olvadozni kezd kedvemre hervadt sok jéglemez nyurga villamosság gyűlik szívemen de néked tenger áram is kevés
Mint a húr-inú gazella lába lopva peng a kőre – az a lány is pillanat volt: felvillant s eltűnt örökre. Karcsu táncdal ütemére érintett meg
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
