Parti Nagy Lajos: A róka és a kakas

   Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy perzsa kakas. Szikkadt, vén kikirille volt, megjárta Hencidát is, Boncidát is, s hat levesre való esze volt. Róka körme közé is került elégszer, de mindig kifurtánkodta magát ép bőrrel.
   Egy nap odakint kapirgált a mezőn, s látta a szeme sarkából, hogy újfent arra orozkodik a róka. Jobban mondva nem orozkodik, hanem még integet is barátságosan, mint aki jó hírt hoz a komájának.
   Nohiszen, gondolta a kakas, s felrepült egy közeli szilfára, csak úgy zörgött. Amint a róka odaért a fa alá, fancsali képet vágott, és sértetten csóválta a fejét.
   Kakas, kakas, elszomorétottál. Mondd meg igaz lelkedre, mért repültél oda föl? Csak nem a te róka komád elől?
   Na bizony mért, recsegte a kakas. Még te kérded?! Azt nem akarod, hogy egyenesen a nyakadba boruljak?
   De, pontosan azt akarom, és te is azt fogod akarni, kakas testvér. Ha elkerülte volna a becses figyelmedet, a fényességes padisah az imént kihirdette a következőket, idézem: ahont zászlóim lengenek, senki sem bánthatja a nála gyöngébbet. Megparancsolom továbbá, hogy eztán a farkas és a bárány egy forrásból igyék!
   A kakas hallgatott, várta, mi lesz.
   Értetted, kakas az eszeddel, kérdezte a róka, és elrakta a noteszét, ahonnan fölolvasta a padisah parancsát.
   Érteni éppen értettem, felelte a kakas, de nem mozdult.
   Nahát akkor. Pattankodjál le szépen arról a fáról, és sétáljunk egyet, kart karba öltve, állattestvér módjára.
   Remek ötlet, róka testvér, sétáljunk, mondta a kakas, de mi volna, ha megvárnánk a többieket is? Úgy látom innen a fa tetejéről, hogy három távoli testvérünk is erre tart, méghozzá loholvást.
   Testvérünk? Miféle testvérünk, te kakas?
   Hát, nem is tudom, te róka. A termetük legjobban a farkaséhoz hasonlít, de hosszabb a fülük meg a farkuk.
   Idefigyelj, csak nem juhászkutyák azok, kérdezte a róka idegesen.
   De bizony, róka testvér, ez a helyes kifejezés, juhászkutya testvéreink erre tartanak, hogy egy forrásból igyunk tevéled mindahányan.
   Velem aztán nem, mondta a róka, és nagy sietve búcsúzni kezdett.
   Hová szaladsz, róka testvér, hát nem te mondtad, hogy kihirdette a padisah, eztán senki fia nem bánthatja a nála gyöngébbet?
   Kihirdette, hát persze, hogy kihirdette, pirregett a róka ijedtében. De csak annak hirdette ki, aki ott volt a gyűlésben, te baromfi. Ezek a surmebek meg egyik se voltak ott, mer ezek nem járnak gyűlésbe, hanem csak kinn derenducáznak az esztenán. Úgyhogy mire én kihirdetném nekik a verdiktet, elevenen megnyuvasztanának.
   S ezzel úgy elinalt, mintha ott se lett volna. A kakas meg lekászálódott a szilfáról, s élt, amíg meg nem halt.