Palágyi Péter Pál: Nihilcserepek

Mélység

Mindig elkap a mélység,
Döglött légyként örvényben kavargok,
Azt hiszem, ez a valóság,
Aztán rájövök, tényleg az.

Fonál

Elvesztettem a fonalat,
Megnéztem a komódban,
Gardróbban, ágyban,
Pedig legutóbb még
Kezemben láttam.

Lelkiismeret

Megkérdem a lelkiismeretem,
Hogy minden rendben?
Eddig nem kaptam választ.
Hallgatás, beleegyezés.
Remélem, nem kezdek el
Magyarázkodni.

A szívem

A szívem már nem a régi,
Összerezzen az élet zajára.
Erősítenem kell,
Hogy ne legyen bokor.

Pengeélen

Damoklész kardja alatt fekszem
Egy csőre töltött pisztoly fejemnél.

Isten tenyerén

Isten tenyerén fekszem.
Megóv a bajtól.
Úgy érzem, tényleg megsegít.
Egy kicsit félek.
Mi van, ha tetszik az életem,
És megtapsol.