Pádár Erika: Vigasz

Elment
minden hajó,
tornyom
világtalan,
sorshullámnyi fény
mardos,
szigetén
számot vetek,
s kivetem magam,
magamból;
S levetem
a tegnapot,
hogy álcát
öltsön
a fess holnap
is felkel; a nap,
s körül áztat,
viharban megtört
hajótlan
hajótörött,
rázkódik
élethullámok folyamában.