Szűrt fény
A Hold,
hajnalköntösbe
bújt álomfosztó.
Ablakok rácsai
közt settenkedő
alak, elillanó
elszenderült
pillanat.
Lopódzik házak
között, résein
megbúvik az idő,
s bámul reánk untalan.
Lopva sandít
gondolatok hadán,
vágtat a tegnapból
a ma határán.
Fénykorong az égen,
álmunkkal a Hold,
miképp felfoszlik,
átragyog még
a sötétebbik oldalán.