Kísérts, s koppintsd
patád e homlokra,
s lökj ma is
vesztő tűzbe,
s kívánd engedelmességem,
gondolatim úszni
kihűlt hamvakban.
Lángold bennem
állhatatosságod, s
én oltárod elibe hullok,
mint züllött alak,
kit kezed húz, de
még ellenáll, hogy
beléd hódolhasson.
S ólálkodj köröttem,
hadd váljak csendeddé,
néma kiáltássá, miképp
lelkemben kacagsz fel!
Fáklyád égesd eleven
hús-vér mivoltom felett,
s megvilágosul félemberségem;
Mi csak félve, félig szolgál
kettőt;
Felszakadt réseken át
egynek sem adhatá, mit várnának
tőle.
