Parttalan folyó
melynek néma zuhogása
alattam a tér
hol a borús ég
tükröződik a látótér peremén
ott árad szét köröttem
az a mindenség
töredékeim
szilánkos múltjának szegletén
hol reszket a szív
az a megkövült lángszirom
mint erek falán
az érzés
évezredek letűnt csöndjein
tegnapok porlepte léptein
lassan őrlődő homokszemek közt
ott a langy szellő táncában
elrejtőzött
hogy rátalálj
évezredek egymásba gabalyodó folyamán.
További bejegyzések
Az elnémult múlt és a kimondott szó ereje
május 4, 2026
Szerkesztőségi hírek – 2026. május 3.
május 3, 2026