Parttalan folyó
melynek néma zuhogása
alattam a tér
hol a borús ég
tükröződik a látótér peremén
ott árad szét köröttem
az a mindenség
töredékeim
szilánkos múltjának szegletén
hol reszket a szív
az a megkövült lángszirom
mint erek falán
az érzés
évezredek letűnt csöndjein
tegnapok porlepte léptein
lassan őrlődő homokszemek közt
ott a langy szellő táncában
elrejtőzött
hogy rátalálj
évezredek egymásba gabalyodó folyamán.
Meg-megborzong az ébredő reggel, fűszálakon hűs gyémántharmat ring. Álmából egyre később kel fel, s fáradt fényével int a bágyadt nap. Szántókon, tó mellett, zöld folyónál
Nem alszom éjszaka. A köhögéstől rángatózó mellkasom belesajdul a becsípődött idegszálakba. Nem alszik éjszaka a harcvonallal szétszakított ország, belesajdul a gyilkos tűzijátékba. Lehettünk volna rendes,
Álmainkat a végzet szétzúzta, nyíló szerelmünk ékes szirmait üvöltő szél tépi, végig dúlja, kilesve a szív rejtett titkait. Eltűnt a mosoly, a szem fátyolos, az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
