Magamba temetett kincs, elfeledtem rég
Porosodik – a dombon –
Láttam a napot – a kifosztottság felett
Reá bukott, őrizni kegyelmedet.
Ott állt – köztetek – a lépés –
Egy kígyó a fán
Tekeredik, s hasítja ketté
Elveszett lelkemet.
Préda volt, szemet kápráztató –
Hiszem tisztaságát.
Mint az arany
Visszaverődik a fénye az ásón
S csókol szerelmesen!
Vajon titok marad-e
Vagy lehull a lepel –
S míg tűnődőm
Megfeszül a vitorla –
Szólhatnál hozzám
Szavaidon osztoznánk –
Mily körmönfont árulás –
Hogy ítél sorsom felett –
Astropos!
