Vaksötétben sorsom kereke!
Forog drótszálak nélkül
Léptek elfolyó képe
Körös-körös minduntalan.
Dagályba süllyedt lábam!
Mindmegannyi út közül –
A magányost járja
Hogy megtisztuljon
Mire végére ér –
Szövedéktől megváltan –
Lesznek kik a sírban
Szorgos kezek közt
Lelnek fogadtatásra –
S a kiváltságosok –
Királyi pompában
Maguk mögött hagyva
Mi kivetnivaló
S belőlünk is fakad!
Beléphetnek majd a kapun –
Írta: Varjú Zoltán © DunapArt Magazin – 2024.12.12. Paudits Zoltán Hetedik ég peremén című verseskötete olyan alkotás, amely a kortárs magyar költészetben méltán kiérdemeli az
Ez nem az én történetem – szerencsére –, hallottam valakitől, aki olvasta már a neten. Állítólag így zajlott. Vagy másképp. Semmit nem változtat a lényegen.
– Csókolom, Ágika, tud ma fogadni? Kellenek a kezecskéi. – Négy óra, ha jó lesz, Gyimes úr… – Remek! Csókolom. És tudja… reziliencia… Ági elmosolyodott,
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
