Írta: Varjú Zoltán
© DunapArt Magazin – 2025.03.10.
CSAK ŐSZINTÉN…
A. Túri Zsuzsa Fantomfájdalom című kötete – személyes érintettségű -, megrázó lírai és prózai alkotás, ami a gyász, az elmúlás, az emberi kapcsolatok és a létezés zsigerig hatoló mélységeit járja körül. A mű egyfajta belső barangolás a lélek mezsgyéin belül, amit a szerző az emlékezés, a fájdalom és az elengedés folyamatának szimbolikus és érzékeny költői képein keresztül láttat meg az olvasóval.
A kötet központi témája és origója a gyermek szülői- anyai vesztesége, az ezzel járó érzelmi hullámvölgyek illetve magasságok kicsúcsosodása és a feldolgozás folyamata. Az elmúlás és a hiány folyamatosan jelen van az írásokban, legyen szó versről vagy prózáról, amiről a szerző megrendítő őszinteséggel beszél – saját élményeiről -, melyeket nem csupáncsak személyes tragédiaként ábrázol, hanem egyetemleges emberi tapasztalatként jelenít meg. A gyász és a megőrzött emlékek mellett az írásokban a fájdalom paradox természete is megjelenik: a fantomfájdalom nem csupán egy testi érzékelés nélküli fájdalom, hanem a hiány spirituális értelmet nyert metaforája, ami átszellemülté teszi az olvasót.
A szerző verseiben és prózai írásaiban egyaránt érzékelhető egy finom egyensúly a racionalitás és az érzelmek sodrása között. Az alkotó nem csupán az érzelmeket ábrázolja finom képiséggel, hanem azok filozófiai és pszichológiai vetületét is a felszínre hozza, hogy az olvasó személyesíteni tudja önmagára ezen érzéseket.
Ha egyetlen szóval kellene jellemezni a tartalom összefüggéseit az nem lenne más, mint a – kontinuitás. Kicsit bővebben kifejtve a kötetben található versek és prózai szövegek egymásba fonódnak, egyfajta lírai prózát alkotva, ami önmagból eredve önmagába érkezik. Az érzelmek hullámzása nemcsak a tartalomban, hanem az írások ritmusában és képiségében is tükröződik. Az expresszív nyelvezet, a töredezett mondatok és az erős vizuális képek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az olvasó mélyen belehelyezkedjen a szerző lelki világába.
Gyakran találkozunk intertextuális utalásokkal, melyek mélyítik a szövegek jelentéseinek a rétegződéseit. A szerző idézi Martin Heideggert, Esterházy Pétert, Georg Traklt, Kányádi Sándort és más nagy gondolkodókat, akik a halál és az emberi lét végességének kérdéseit gyakorta járták körül a munkásságukban.
A kötet egyik meghatározó verse a Lemondás, mely az elengedés fájdalmát és a veszteség feldolgozásának folyamatát jeleníti meg. A vers erőteljes képekkel operál: „Ablakodból a fény kifolyik a földre, / elmosódott szélű, amorf pocsolya” – a fény és árnyék kettőssége az emlékezés és a felejtés szükségszerűségét hordozza.
A prózai részek közül kiemelkedik az anya elvesztéséről szóló elbeszélés, ami részleteiben is rendkívül megindító. Az apró hétköznapi mozzanatok (bevásárlás, beszélgetések, telefonhívások) még erősebben érzékeltetik az elmúlás kegyetlenségét. A személyes visszaemlékezések mellett az elbeszélő reflektál a halál társadalmi és kulturális vonatkozásaira is, például a kremációs folyamat rideg – lélekcsonkoló -, mechanizmusára vagy a modern társadalom halállal kapcsolatos tabuira.
A. Túri Zsuzsa Fantomfájdalom című kötete egy rendkívül erős és katartikus olvasmány, mely a gyászt és a veszteséget irodalmi mélységgel, érzékenységgel és őszinteséggel dolgozza fel. A könyv nemcsak személyes vallomás, hanem egyetemes emberi tapasztalatok tükörképe is. Ajánlott mindazok számára, akik a költészetben és az irodalomban keresnek vigaszt, megértést és közös emberi élményeket, befogadva és elfogadva az elfogadhatatlant, ami tovább engedi az olvasó lelkét az elengedéssel kikövezett Úton. Őszinte szavakkal, őszinte érzések mentén…
– Varjú Zoltán –
a DunapArt Kiadó felelős szerkesztője
