Orosz Margó: Kapaszkodó

A teremtés előtti időkben,
mikor nincsenek még nemek,
kirakom eléd mindenemet:
Arcom sokszínű pírját,
nyirkos kezemben félelem,
szárnyat bontani képtelen
képzelet kalitkába zártan vár,
kerubok és szférák énekébe
kapaszkodom, mint hajdan anyám
színes szoknyája szegélyébe.
Ez itt az első elem, a hidrogén,
a galaxison fénylő csillagok,
kékszínű tenger lett a könny,
fekete medrében közöny.