(Műtét után)
Egybeáll a kevés idő,
béklyóz szárnyaló szemhatárt,
sötét foltok retinámon,
szemem árnyékok bénítják,
íriszében vágás után
villódzó villám üldögél,
szike hasít távlatokba,
bennük sors keserűsége
féltett örömmel találkozik.
Fekete foltok retinámon
szemem fókuszában eggyé válnak,
a többi feketéhez állnak:
anya, apa, rokonom, barátom
íriszemen tompán sajognak.
Hiányok ravasz játéka,
önfeledés szép ringása
idő perceit lengeti,
szikefényű látomásként
hazám szép íriszét metszi.