Isten fényességét keresem,
valahol valami vigaszt,
igazolást a létre,
miért gyertyaláng virraszt,
valami reményt, valami mégist,
egy kis részt magamból én is
adok az egészbe, mielőtt
por lennék, felhőbe szökő,
könnyű, mint a lég, mint a lét,
bíbor hajnal sziklák meredélyén,
széteső apró darabok,
míg néznek rám hűlő csillagok.
Hol voltak akkor ezek, amikor zengett az ég? Amikor fogtuk az ásó – és nemcsak a zászló – nyelét s beszórtuk hit kölesével a földrész
Tömörül az éjszaka, tombol, telhetetlen, Idő kergetőzik bamba reggelekkel Egyujjas hamuzás staccatoi – az élet zongoráján Emlékek, mint
naponta szedem jéghideg sorokba bár a hangulat pokolian kedvez néhány gondolat a semmibe nyargal mégis vonzódom a szeretethez kifosztott bölcse a proletár időnek a részvét
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
