arcom mögött vidék
porlepte utak nyújtózkodnak
fehér falak tisztességőrzők
rendre magamra hagynak
anyám őrzi minden léptem
csönd zajában együtt haladunk
zúzmarás reggel ébresztget
űzött-didergésben egyedül vagyunk
bedőlt léckerítések mellett
hiába rázom a rácsot
tél-maradásban élek
örökölt sorssal félem a világot
Csalóka most az évszak lombszűrője, a fénysáv. Átitat mindent a lényéből áradó. Ha visszanéz, párás szemembe néz át. Az őszelő, fényétől lassan fáradó. Mindig is
Az orosz-ukrán háború előérzete Sérült idegek vetítővásznán szentjánosbogár-sziporkák tűztáncával játszik az elme. Hold helyett a helye: fekete hold kel fel, űrben az űr. Hiány a
Érkezik a főhős, lét ütötte sebei, az örökké és a nemvolt kitakarva mellén. Nem fáradt bele a hosszú várakozásba, megfutamodásaidat, visszatéréseidet hűséggel követi. Lét ütötte
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
