arcom mögött vidék
porlepte utak nyújtózkodnak
fehér falak tisztességőrzők
rendre magamra hagynak
anyám őrzi minden léptem
csönd zajában együtt haladunk
zúzmarás reggel ébresztget
űzött-didergésben egyedül vagyunk
bedőlt léckerítések mellett
hiába rázom a rácsot
tél-maradásban élek
örökölt sorssal félem a világot
Acél cipőben járnak a percek, lépteik szívemre bilincset szögelnek. Minden egyes lüktető ütem nyomán, rablánc feszül lelkem sajgó zugán. Süket világba kiáltok hangtalan, nézlek a
Frissen mosott emlékeink betöltik a szobát, alig jut hely a jelennek. Megszokásból visszafelé pereg a kopott kópia, lassan kisbabák leszünk. Egyre füstösebbek és egyre kisebbek
I. Vérző hajnalok fénnyel írt üzenetek lassan indulok II. pecsétje ragyog arcomra égett jeled egyetlen ösvény III. nyíló kapun át végtelen ragyogásban óarany kövek IV.
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
