Orosz Margit: Tél-maradásban

arcom mögött vidék
porlepte utak nyújtózkodnak
fehér falak tisztességőrzők
rendre magamra hagynak
anyám őrzi minden léptem
csönd zajában együtt haladunk
zúzmarás reggel ébresztget
űzött-didergésben egyedül vagyunk
bedőlt léckerítések mellett
hiába rázom a rácsot
tél-maradásban élek
örökölt sorssal félem a világot