Amint pirkad, az ég alja
vörös-lilában oldódik,
sötétje elillan.
Vaksin figyelem, tétován,
lassú kéket miként festi
a felkelő nap az égre,
alatta mint illan el
az éjszaka hűs menedéke..
Felzeng a virradat,
érkezik surrogó madár
szárnyán, csobog a Bán-patak,
harmat hitem izzik
új fák hajtásain, ágán.
Meg-megborzong az ébredő reggel, fűszálakon hűs gyémántharmat ring. Álmából egyre később kel fel, s fáradt fényével int a bágyadt nap. Szántókon, tó mellett, zöld folyónál
Nem alszom éjszaka. A köhögéstől rángatózó mellkasom belesajdul a becsípődött idegszálakba. Nem alszik éjszaka a harcvonallal szétszakított ország, belesajdul a gyilkos tűzijátékba. Lehettünk volna rendes,
Álmainkat a végzet szétzúzta, nyíló szerelmünk ékes szirmait üvöltő szél tépi, végig dúlja, kilesve a szív rejtett titkait. Eltűnt a mosoly, a szem fátyolos, az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
