Orosz Margit: MALASZT

Sápadtan töpreng az idő,
a csend szorítja torkomat,
árad köztünk a gyűlölet,
ember ember ellen támad.

Szomorúan nézi Isten
háború-zajos világát,
öldöklő teremtményét,
darabokra hulló mását.

Mozdulatlan seb az égbolt,
a Föld hozzá fájón sikolt,
véres ajkán remény lebeg,
imát, fohászt, kérést mormol.

Nyílik az ég lassan, kéken,
malaszt van Isten kezében.

További bejegyzések