Orosz Margit: Feloldozás

új világunk partjai között
ténfergünk fegyelmezetten
titkon izmunk feszül e tájnak
emlékek tapétái a vágynak
próbálják összerakni a rendet:

fényes szeleket álom-jövőt
nap sugarát borult égen
öntöző esőt termőföldet
szivárvány szőtte virág illatát
kertek alatt rügyeink tavaszát

de térdig csobog bennünk a csend
igért szavak ablakai
szilánkokra törve hevernek
mint sötéten tátongó ózonlyuk
mely nem hűti ácsorgó szívünket

dübörgő forgalomba lódulunk
leértékelt szavaink mobilján
érvelnénk ésszel, értelemmel
de labdaként pattanunk le
érdek faláról e szövevényben

mosolygós meleget álmodtunk
e koldus-fényű sötétben
szégyenében elbújik a nap
ki kap feloldozást egészen?

További bejegyzések