Elsápadt szavunk
forró és nehéz nyarunk volt
az ősz hozott újabb gondot
a tél-maradástól félek
vigyázlak magamban téged
háború bennem a világban
hiába zörgetjük a rácsot
rajtam zúzmarás tekinteted
elsápadt szavunkon
felhők dideregve sírnak
alant pokol tombol
ferde az ég csillagok hullnak
keserű föld nyeli el
ártatlan szívünk kiáltását.