Lapul az idő alattomosan
bujkál bennem a sóhajtás
mi az mi maradandó
talán egy illat vagy féktelen vágy
és mégis – várni
mert másképp nem lehet játszani
józan ész nem foglalt időpontot
hiszek a feltámadásba’
leheletnyi lehetőségbe’
a széttört összeforrhat végre
hogy az elkezdett élet
elég a folytatásra
(az elesetteknek, a tehetségeseknek és a kortárs költőknek is) Megfeszített izmokkal iszom egy pohár vörösbort, csak mert fontos a testmozgás, fejben dől el minden, okosít
Az esőgyűjtő hordónak már csak az aljában lötyög egy kis víz. Feltöltöm a régi, alumínium kannát belőle. A hortenziabokrokkal kezdem a locsolást, mert nehéz labdafejük
Mert január végén az égből egy hókristály szemembe zuhan februárban üt fejbe a fagy és márciusban lesz zászlóbottal sántikálás majd áprilisban két szék közé ülök
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
