Tragédiák minket csak dobáltak,
megvakítottak regék,
halandzsák ideje, koholt remény,
elkísér a szégyen:
hazám szégyene, számtalan nincse,
új ember új halála,
csipetnyi sors ez – enyém is –
nem talál magára.
Tenger zúgásából érted-e nyelvüket? Semmi-azúr hullámok rendezik ajkuk. Kagyló gondolatok közé hull le szavuk, s hogy bölcsek ügye: térdepelj csak a partra! Időtlenül hosszúk az
Csak ténfergek. Nem porzik lábam alatt az út, a föld szürke aszfaltba bújt, ridegen kopog talpam alatt, nyomom sem marad benne, láthatatlan járok. Itt nem
Idegen vagyok a nagyvárosban, lakóhelyemtől mintegy kétszáz kilométernyire rovom a forgalmas, benzingőzös utcákat. Fürkészem a szembejövők tekintetét, de egyetlen ember szeméből sem olvasom ki a
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
