Életed elnyesik, rád gyújtják a kínt,
föld alatti mélybe hullasz le megint,
pokolnak porába rőt pernyeként peregsz,
halálod keserű torkában hemperegsz.
Felégetett csonk vagy, csíra is lehetsz,
víz illatja ér el: moccanva eredsz,
szivárgó nedvek közt a sorsod is eldől:
sarjerdő serkenhet szimatoló sejtből.