Orisek Márta: Végidő után

Gyönyörű,
gyógyuló reggel,
a fák lombja visszazár ma
izzó űr alatt, a mennyek égözön-bárkája
léthatáron túl továbbhalad. Tündöklő küldetés volt,
páratlan, most beteljesült, a fedélzetre minden tükörlény
fénye felkerült, a homály végleg árnyékban maradt,
a fák lombja visszazár a történelmen túli ég alatt:
virgonc, vad erőkkel ragyog fel már a zöld,
fellélegzik az erdős őstüdő embertelen,
vadak futása, halrajok ösvénye
körkörös immár végtelen,
gabalyult, görbedő
téridő-spirált ma
újra visszatárt
magába
végleg
a
Névtelen.