Orisek Márta: Rengéshullám

Az
égkék
tengerrel
szemközt sírva
eszmél létére a föld.
Lát ríva ringni maszatos,
újszülött szigetet a tűzóceánban,
látja magát láva-ittas kamaszkorában.
„Beszélő csöndem vagy és néma szavam.
Belülről látlak látatlan égő, eleven,
mélység-emelő fény-alakban.”
Éggel, tengerrel szemközt
ingva, megremegve,
vízig hullámzó
sóhajokkal
eszmél
a föld.