Nap kereke nem csikordul,
éj a szárnyát némán bontja,
ég az égre hamar fordul,
év az évnek lombját fosztja.
Idő, idő, öröm-idő,
gyorsulva fogy, lassulva nő:
kedvet oltó szirom-idő,
gyümölcs-ontó arany idő,
meg is érjük újra talán
zord teleknek ravatalán.
Idő, idő, Lélek-idő,
Gyümölcsoltó, Eget bontó,
föntig forgó fényörvénnyel
életünkért hadakozó!
Pünkösd-vulkán
Éggel égő oltárkúpján
meg is értjük végre talán:
Ige-idő ha bennünk nő,
ég az égre fentig fordul,
év az évnek teljét tárja.