Nekigurulok izmos szélnek,
füst játékának, alkony vizének,
kóstolok ízes évszakokat.
Forognak a küllők,
perdülnek a percek,
gördülnek idők,
szembegörögnek egyre újak,
kerekezve latolom, kik ők.
Aztán felejtek.
Felejt a lég, a föld, a víz s én.
Továbbgurulok,
hisz minden felfelé lejt!
Korok küllőin áttetszik,
szikrázik a visszfény.