Óczy: ilyen az ember

a félelem ráfeszült
és ott maradt az arcokon
egész éjjel villámlott
dörgött, zengett az ég
az eső meg esett, esett
jégzápor verte
a tetőket, falakat
mint felbőszült állat
tombolt a vihar.
mire hajnalodott
az utca
folyóvá változott
háztól házig ért
rémület hangját vitte a szél
a szőnyeg a szobában
nyelte az árt, még bírta
aztán megadta magát.
mikor a víz apadt
gumicsizmások indultak
mert aki nem pusztul bele
a sorscsapásba
holnap, erejét megújítva
megy tovább
nem tántorítja akadály
szembeszáll mindennel!
ilyen az ember