Németiné Dely Szilvia: A varázsló

Ez is csak egy forró nyári napnak indult, valamiért mégis különlegesebb lett, mint a többi. A városi gyermekkórházban egymásnak adták a kilincset a beteg gyermekek és a szüleik. A nyári szünet és a turisták miatt nagyobb volt a forgalom, mint általában.
Jutott mára is gyomorrontás, bokaficam, darázscsípés és persze néhány sebet is be kellett kötözni, mert a biciklik és a rollerek borultak a kis gazdájukkal együtt. Dr. Szalay Patrícia gyermekorvos fáradtan ült le a rendelőjében az asztala mellé. Imádta a gyerekeket és szerette a hivatását. Kezdő orvosként tele volt lelkesedéssel és türelemmel. Még a legsírósabb gyerekeket is meg tudta nyugtatni, hamar megtalálta velük a közös hangot. A szülők eleinte bizalmatlanul méregették a rendelőbe lépve, olyan fiatalnak tűnt. Biztos, hogy ő az orvos, nem csak egy medika? Aztán mikor választ kaptak a kérdéseikre, a gyerekek pedig mosolyogva, egy apró kis ajándékkal jöttek el a doktornénitől, egymásnak ajánlották a fiatal doktornőt.
Közeledett a rendelési idő vége, már csak egy kisfiú és az anyukája várakozott a rendelő előtt. Túl voltak a röntgen vizsgálaton, a doktornő pedig a kisfiú karjáról készült felvételt nézegette az asztalánál. Szerencsére nem látszott rajta törés. Felállt, hogy behívja az utolsó betegét.
-Kovács Patrik! – Csókolom! – szipogta halkan Patrik. -Jó napot kívánok! -köszönt az anyuka. -Üdvözlöm önöket. Mi történt a karoddal Patrik? – Elestem hegymászás közben. -Már lefelé jöttünk a hegyről, mikor megcsúszott. A térde is megsérült, de a karját jobban fájlalja- tette hozzá az anyuka.
-A röntgenen nem látható törés a csonton- mutatta a leletet a doktornő a kisfiú és az anyukája felé. -Te látod a csontomat? – csodálkozott Patrik. – Igen, és te is látod, hogy szép egyenes, nincs eltörve, nem kell begipszelni a karodat- válaszolt a doktornő mosolyogva. – Ez nagyon jó hír! Itt nyaralunk önöknél és holnap indulunk haza. Rossz lett volna gipsszel hazatérni a nyaralásból. – Szerencséje volt Partiknak. Pár napig még duzzadt lesz és fájni fog. Egy kis vizes borogatás jót tesz majd. A térdén lévő sebeket lefertőtlenítem és bekötöm. Azok is meggyógyulnak hamar. A doktornő ellátta a sebeket, Patrik pedig hősiesen tűrte a gyógyítást. – Jövő héten kezdődik a lovastábor, meggyógyulok addigra? – Igen, és amiért ilyen türelmes és ügyes voltál, választhatsz egy matricát – nyúlt a zsebébe a doktornő és három matricát vett elő belőle. – A dínósat választom, mert szeretem a dínókat. Ez egy T-rex, ez a kedvencem! – csillant fel a fiú szeme a matricák láttán. -Köszönöm szépen! – Nagyon szívesen! – Patrícia köpenye zsebében mindig volt egy pár matrica vagy Kinder tojás figura a kis pácienseknek. – Anyukádnak adom az ambulánslapot és mehettek is. Folytatódhat a nyaralás. – Nagyon köszönjük a kedvességét doktornő. Minden jót kívánunk önnek, viszont látásra! -Minden jót önöknek is. Jó szórakozást a lovastáborhoz Patrik, vigyázz magadra! Viszont látásra! – köszönt el Patrícia.
-Te nem is vagy igazi doktornéni! – fordult vissza az ajtóból a kisfiú. -Az én doktornénim nem tudja megmutatni a csontomat, nincsenek dínók a zsebében, nem szokott mosolyogni és öreg is- tette hozzá komolyan. -Marika néni idős- javította ki zavartan az anyuka. – Te egy varázsló vagy! -jelentette ki Patrik határozottan. -Ne haragudjon doktornő, elnézést kérek a fiam nevében. Nem szokott így viselkedni- szabadkozott Patrik anyukája. -Semmi baj, nem haragszom- mosolygott Patrícia és becsukta a rendelő ajtaját.
Meghatotta a kisfiú őszinte kedvessége. Még senki nem nevezte varázslónak. Felakasztotta a varázslóköpenyét a fogasra. Holnap majd újra varázsol benne egészséget a beteg gyerekeknek.