Hamis kincsekért vakon kapkodtam,
most enyém, mit a Föld elém terít.
Vágyott szeretetért kuncsorogtam,
most az Igazi szerelme hevít.
Csokorba font vágyaim kergettem,
most megélhetem féltett álmaim.
A múlt fájdalmát sosem felejtem,
de bátran szállok jövő szárnyain.
Sokszor vakított sötétlő kétség,
s a remegő érzés még nem múlt el,
ám szorítson bármilyen nehézség,
imám kérő szava Hozzád jut el.
A csüggedésből reményt sarjasztasz,
szivárványt rajzolsz az égi kékre.
A bűneimért majd elmarasztalsz,
mielőtt felemelnél a fénybe.
