Natali Sanders: Bukott angyal

Bukott angyalként, szárnyamat szegetten
zuhanok a mélybe le,
szilánkos könnyeim utat szántanak
a pokol fenekére.
Rab madárként saját agyamba zárva
üvöltöm gyászos, izzó
haragom erre a romlott világra.
Torz lett az élet, inverz,
benne fals és sértő mindegyik szólam,
kevés olyan lény van már,
kiben őszinte tisztaság és jó van.
Pokol legmélyén égek,
vad vágyaktól fortyog az ádáz katlan,
sok már az olyan emlék,
mi ínszaggatóan fájó s hívatlan.