Görögországtól Japánig
A csillagos égbolt ősidők óta megmozgatja az emberek fantáziáját. Különösen igaz ez azokra a korokra, amikor az égi magasság elérhetetlen távolságban volt számukra.
Így aztán nem csoda, hogy minden nép közös emlékezetében szerepelnek olyan legendák, mesék, amelyekben emberi tulajdonságokkal ruházzák fel az égi világot, a csillagokat.
Hajnali égbolt
csillagáradatában
mesék rejtőznek
Szép példája ennek a görög mondavilágban a Páva Csillagkép és Argosz története. Héra, kedves szolgája a sokszemű óriás – Argosz – halála után, annak szemeivel a páva tollait díszítette.
Hermész dalától
álomba merült Argosz –
égen pávaszem
Az északi Cree indiánok legendája a Nagy Medve (Göncölszekér) köré épült. A „szekér” tengelyét alkotó három csillag a három vadász, a másik négy a medve.
Nagy Medve ébred
fénylő tavaszi égen –
vadászok űzik
Az aboriginal (ausztrál) mondavilágban él a Sötét Emu Legendája. Itt a Tejút nem fényes csillagok halmaza, hanem az azon belüli sötét porfelhőből kirajzolódó óriási ausztrál futómadár, az emu, amely általában kora tavasszal tűnik fel az égen.
Idő kereke
ismét tavaszba fordul –
újjászületés
A magyar mondákban is fontos szerepe van a Tejútnak, vagy ahogy a legenda tartja a Hadak Útjának, amelyen a honfoglaló hősök menetelnek a túlvilág felé. A Tejutat ölelő csillagok fényében pedig a harcoló magyarok tábortüze világít.
Hadak Útján jár
honfoglaló ős atya –
jövőt szülő múlt
Egy másik égkapcsolatú történetvonulat, amely a magyar mesevilágban is megtalálható, de más népeknél is fellelhető, amikor valamiféle gonosz erő (sárkány, ördög stb.) elrabolja a Napot vagy a Holdat. Az aktuális hős (a legkisebb királyfi, a szegénylegény stb.) furfanggal és/vagy erővel visszaszerzi azt.
Óh, fényes Napom
régóta senyvedsz rabként –
ki vált meg végre?
A Japánban ma is tartott Tanabata (Csillagfesztivál) eredete is egy régi legenda. A történet az égi folyó, a Tejút (Amanogawa) partján játszódik. Több változatban is megtalálható, az alábbi az egyik legszebb.
Orihime, a szövőlány (Vega Csillag), az Ég Istennőjének lánya, és Hikoboshi, a pásztor (Altair csillag) szerelméről szól.
Orihime gyönyörű szöveteket sző. Ám a szorgalmas munka mellett nincs ideje találkozásokra, szerelemre, ami miatt nagyon bánkódik. Anyja végül megsajnálja és összeismerteti a pásztorral.
Isteni leány
naphosszat szővi vásznát
szívében magány
Egy pillantásra
egybefonódik két szív –
csillagszerelem
Ahogy a két fiatal szerelme elmélyül már csak egymással foglalkoznak. A leány nem sző, a fiú nem őrzi a marhacsordát. Ezzel kivívják az Istennő haragját, aki megtiltja számukra a találkozást. Azonban kétségbeesésüket látva az isteni anya évente egyetlen napra engedélyezi, hogy együtt legyenek. Hetedik hónap hetedik napján híd ível át a Tejút felett, és az ellenkező partra száműzött fiatalok megölelhetik egymást.
Tejút felett híd
egyetlen nap boldogság –
esőben nincs út
A japánok Tanabata napján kívánságokat írnak papírszalagokra és bambuszágakra kötik. Azt remélik, hogy a szerelmesek találkozásával az ő kívánságaik is teljesülnek.
Amikor felnézünk az égre egy nyári estén, és a felhők nem rejtik el előlünk, ezernyi csillag üzen nekünk. Már amikor az első ember feltekintett arra a titokzatos messzeségre, képzelete azonnal szárnyra kapott. S az emberi képzeletnek a csillagos ég sem szab határt.
Égben szőtt mesék
csillagfénye világít –
századokon át