Nagy-Rakita Melinda: Tömeg-(v)iszony

Csurog a víz a hátamon.
Ki kellene gombolkozni.
Nem megy.
Fúj, ez a pasi pont az arcomba liheg.
Pia, cigi, Old Spice.
Na, ennyit az intimszférámról.
Ha meg tudnék mozdulni, hátat fordíthatnék neki.
Ábránd.
Oh, a lábam!
Az új cipőmnek annyi.
Levegőt!
Megfulladok…
Hová megy ennyi ember?
Ez a nő, a sipító hangjával, rémálom.
Biztos, hogy itt kell szakítania a pasijával?
Te jó ég!
Vajon hány decibellel üvölt ez a csecsemő?
Mondjuk megértem, legszívesebben én is bőgnék.
És még mindig jönnek…
Szerintem már dudorodik a szerelvény oldala.
Még jó, hogy nincs csomagtartó, mert akkor ott is lógnának.
Kapaszkodni fölösleges.
Elesni lehetetlen.
Végre!
Itt kell leszállnom…
Nagy levegő!
Könyök előre!
Indulás!