Nagy-Rakita Melinda: Mezítláb

Meztelen talpam alatt sikolt a hó
Futok a jéghideg úton
Kapkodom lábam
Rohanok
Mégis utolér a fagy
S belém harap
Végtelen éjeken
Álmodott álmom
Néha még ma is előtör
Ősz hajam sem
Véd meg a kíntól
Mit mélyen bevésett
Gyermekkorom
Kopog a fagy az ablakom alatt
Ritkábban esik
Sűrűn a hó
Akkortájt bezzeg
Bokáig süllyedt
Velem a nyári félcipő
Pedig karcsú voltam
Pillekönnyű
Álmait hordtam a jövőnek
Nem bántott félsz
Hogy nem jön el értem
Fehér lován a szőke
Herceg
Jövőből jelen lett
Aztán meg múlt
Sok álmom helyén
Megfakult csontvázak
Zörögnek
S bár nem vagyok ma már
Híján az örömnek
És ritkábban kísért
Gyermeki bú
Valahol legbelül van
Egy furcsa gomb
Mi érinti meg
Ma már nem tudom
De éjjelek mélyén
Bekapcsol
S meztelen talpam alatt sikolt a hó
Futok a végtelen úton
Kapkodom lábam
Rohanok
De a győztes ma már
Mindig
Én vagyok