Nagy-Rakita Melinda: A folyó…

Vágykeltő forró nyári délutánon
Karcsú hidak árnyékában
Lustán hömpölyög a Duna
A kifolyóknál kacsák tobzódnak
Mellettük suhannak fürge naphalak
Titkos áramlatok sodornak
Bágyadt hajókban éber álmokat
Nyüzsgő város moraját nyelik a habok
Palack nélkül hordják az üzenetet
A városról melynek karcsú tornyaiban
Galambok közt fészkel az idő
Látom magam a lépcsőkön ülve
Két part között árnyalakok gyűlnek
Kart-karba öltve cseléd nemes polgár
Költő zenész lelkes forradalmár
S megannyi más ki itt élt
Álmodott szeretett szenvedett
Buda és Pest között
S ha nem is volt bennük más közös
Csak a lustán hömpölygő folyó
Köréjük fonódik az idő
Mely átölel engem is
S mi oly mulandó
Mint sirályok szárnyán tündöklő
Vízcseppek gyöngysora