Azt mondta minap egy gyermek,
tudós könyveket tett tűvé,
de a könyvek sem feleltek:
hogyan lesz az ember költővé?
Választ arra sem talált még,
hogyan szenvednek, szeretnek,
s arról sincs semmi emlék,
hogyan születnek a versek?
Minden vers poéta-őstitok,
íródik a régen megvolt,
lelkében ott az ősi ok:
a „még kell” és az „elég volt!”
Szavakat rakosgat egyre,
ahogy a méh gyűjti a mézet,
írogat, mindent feledve,
s át sem látja az egészet.
Verslábra versláb, szóra szó,
rímekre rím, sorokra sorok,
ritmus, pezsgő vagy ringató,
poétalélek háborog.
Nos, költő, itt állsz, mint gyermek,
kérdésre verseddel felelsz:
szavaid elrendezettek,
nem tudni, hogyan, de kész a vers.
