Nagy Bandó András: És mondá az Írás – “PÜNKÖSDRE” –

A szombatot követő naptól számoljatok,
és akkor mutassatok be új ételáldozatot!
Számoljatok a szombattól hét teljes hetet,
így éritek meg együtt a pünkösd ünnepet.

Így is történt az apostolokkal,
gyűjtöttek étkeket két marokkal,
jöttek-mentek estétől hajnalig,
így értek el az ötvenedik napig.

A húsvét utáni hetedik vasárnapon,
együtt ültek mind azon a hajnalon,
hogy megteljenek a szentlélekkel,
és a ház egyszerre megtelt élettel,
beszélni kezdtek, zsongott a terem,
elhangzott dicsérő szó és intelem,
és épp, mikor halkult a zsongás,
érkezett az égből sötét borongás,
s zúgó szelekkel tört be a terembe,
s bele-belekapott a lángnyelvekbe,
melyek körbe-táncolták a termet,
míg ők a Szentlélekkel beteltek.

És árasztottak a szellemből a halandókra,
látomásokat és álmokat hagytak a jókra.
És egyre újabb álmokat álmodtak a vének,
s tudottá lett, mi a bűn, az igazság és ítélet.

Hogy mi maradt reánk a múltból?
Megtudhatnánk egy-két szemtanútól.
Maradt az ünnep, a népemlékezet,
óvogatva az Írást és a szellemet.

Pünkösdig őrizgessük tavaszi májusfánkat,
áldozzunk ezzel a nép őrizte hagyománynak.
Az Írás végére tegyünk egy pünkösdi rózsát,
és jegyezzük meg: rövid a pünkösdi királyság.

További bejegyzések