Murányi Zita: mérleg

Erőtlen süt be törött lándzsákkal
ez már egy másik nap
a késő nyári megsemmisülésben
lassan mindent átitat
belőle isznak falak bőröd
bár a kézfejedre nem emlékszem
mintha súlyom lennél a mágikus
többlet lebomlasz a fénytelen
előtérben a mérleg nyelve
komótosan nulla felé billen el
mielőtt tétován kileng
a vége stabilan kilenc
ha kávét melegítek a pohár falán
látom elveszett ujjaid mintázatát
és elképzelhetetlen hogy marad szilárd
amivé összetapadt több száz üvegszilánk.