Murányi Zita: köldökzsinór

éjszaka égve hagytad a szívdobogást
amiből mások kibontják
harminc év véres öntudatát
az összeolvadás kovácsol
tizenegyezer éj nem kérek ennyi mesét
beérem eggyel ami örökre altat
úgy képzelem el az utolsó éjszakámat
rád terítve végtelen árnyékom
fényre lobbantom csillagok szögesdrótjából
szövődő égi tükörképed
mint egy menekült ének
csokorba fűzve gyönge dallamíveket
duruzsolok füledbe altatót
én aki már eloldottam minden földi köldökzsinórt.