fejünk fölött ritkásodnak egyre de
a csillagok miatt szövik meg az éjszakát
még sötét anyagát szét nem szaggatják
ezek az apró fölvillanó fénysapkák
a megsemmisülés iránytűi szivárgó
hajnalvér festi meg az eget a Nagy
Medve a kicsi éjre-éj egymás ellen küzdenek
míg négy mancs szét nem marcangolja testünket.
az éjszaka bujaságát keresem – tó mélyén a súlytalanságig tévedésem három napja füstölög két gondolat között a visszavonásig kiábrándít a józan emlékezet – imára szólít
Zúgó, búgó kacagó hangok távolból suhannak felém. Egy régi nyár, kedves dallamok, szívünkben mámor, szenvedély. Érezni akarlak, hallani hangod, és a szívdobbanást. Újra karjaidba omlani,
Reflexió Tóth Árpád: Újév reggele című versére Én már lekéstem ezerszer temetésem, és mindig, mindenhonnan elkések, ettől nem fázok, bár sokszor nem értem, mitől lett
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
